Futottam…

Tegnap Toma is itthon maradt, de persze nem beteg, csak megkönyörültem rajta 🙂 … Tényleg rossz érzés lett volna úgy oviba vinni – most már nem először – hogy mindenki itthon volt… Jó volt látni ahogy örült minden percnek, na meg Máténak, az idő  nagy részében pedig csak azt lehetett hallani, hogy tologatta az autókat és brümmögött hozzá 🙂 … Azért az vicces volt, amikor délután kimentünk biciklizni és pont Miklós bácsival (a gondnokkal) futottunk össze az oviból, aki itt járt a környéken valakinél kertészkedni. Nagyon kedveljük őt,  jól elbeszélgettünk, többször beugrasztotta Tomát azzal, hogy szívesen elviszi az oviba, de minduntalan hasonló választ kapott, ami vagy a nem volt, vagy a majd holnap… 🙂

Aztán nagy meglepetés ért engem, még mindig tegnap, ugyanis kaptam a Zapumtól egy csúcsszuper okostelefont 🙂 !!! Nagyon szép és tényleg mindent nagyon tud, remek a fényképezője és a GPS-e, ami nálam a két legfontosabb szempont 🙂 , iszonyúan örülök neki 🙂 ! Amolyan utó szüli- és elő névnapi ajándék ez, ugyanis a régi telóm már igencsak halódott, néha alig akart hívást elküldeni, de sokszor hiába volt mellettem bekapcsolva, látszólag rendben, sokszor azt tudatta azzal aki hívott, hogy nem vagyok elérhető… (Még szerencse, hogy akkor rendesen viselkedett, amikor a suliból hívtak, hogy Máté rosszul van…) Aztán mindenféle alkalmazást le lehet rá tölteni, az én drága nagy fiam egyből kezelésbe vette a dolgokat és rárakta nekem a Futótársat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy menjek már futni 🙂 , de bónuszként vagy inkább motivációként ő is velem jön 🙂 !

Így aztán ma, október 4-én, megkezdtük a futásunkat egy 8 hetes alapozó edzésterv alapján 🙂 , ami hozzáteszem rém egyszerű volt még nekem is elsőre 🙂 , 10 percig 1 perc futás és 1 perc gyaloglás váltakozott, mondtam is Máténak, hogy nekem előbb végig kéne csinálni legalább 4 hetet, hogy ő is bekapcsolódjon 🙂 . De azt mondta, hogy jön velem rendületlenül, mondjuk azután, hogy befejeztük ő még lefutott 1 kilométert önszorgalomból 🙂 (az előzőben nem fáradt el eléggé 🙂 ) Ráadásul mindenféle versenyeket néz ki nekünk, jövő hétre is talált valami rövid távút, meg a hónap vége felé is 🙂 , hiába mondom, hogy nekem ez gyors, meg korai 🙂 , annyira lelkes 🙂 ! Na, de azért ezeket még átgondoljuk 🙂 , bár van bennük gyaloglós rövidebb táv is, majd ha nagyon nem sikerül Mátét lebeszélni, legfeljebb abban indulunk 🙂 … Nem is akartam erről írni addig, amíg legalább egy hónapja nem futok, mert  kedvem az tényleg nagyon van és elhatározásom is, csak egy picit félek a most következő rossz időktől, azt nem tudom, hogy fogom rendesen végigcsinálni… Éppen ezért talán, reggel – miután jó későn készültünk el mindennel, mert később is keltünk 🙂 – fél 10 körül, amikor kimentünk futni, esett az eső 🙂 (Murphy).

Egyébként nem, hogy nem volt szörnyű, még jól is esett, mondjuk nem volt szakadó eső, csak olyan áztatós, de elsőre meglepően jól éreztem magamat 🙂 . Azt biztos nagyképűség lenne állítani, hogy ezért az egyszeri első futásért 🙂 , de az biztos, hogy a napok óta tartó fáradságom valahogy ma eltűnt, sokkal több energiám volt… Egy új dolgot is kipróbáltam, a maradék rizsből egy kis tojással és pici liszttel rudakat formáztam, (akartam bele tenni egy kis sajtot is, de az nem volt itthon)  bepaníroztam és kisütöttem. Nagyon finom lett 🙂 , mindenki evett belőle, kivéve a Családfőt, mert ő megint pecázik, majd ha hazajön 🙂 . Desszertként pedig egy kis palacsintatészta van bekeverve a hűtőben, igaz, hogy azt még ki kell sütni 🙂 …

Egyébként otthonoktatók lettünk 🙂 , az időnk nagy részében pótlunk, meg tanulunk 🙂 …