Kutyaváró

Még kedden a jó kis napsütéses időben kint voltunk egy picit a Duna-parton, ahol a sétánk a mikor lesz már kutyánk? jegyében telt el, mindkét fiú részéről 🙂 … Ennek fő okozója, egy kis fekete eb, Keksznek hívják, aki két utcával lejjebb lakik szerető gazdijai körében, de ő minden nap veszi a fáradságot és kilóg picit lófrálni a környéken 🙂 … Hozzátartozik a tájképünkhöz, de amíg a jó időkben nem igazán csapódott hozzánk, addig most lelkesen követett minket, játszott a fiúkkal, ők meg vele 🙂 , több botot is szétrághatott a lelkes kutyus, mindkét gyerek nagy örömére 🙂 .

Tényleg jókat nevettünk rajta, Toma persze egyből haza akarta hozni – lett volna nagy meglepetés Apának 🙂 – Máté pedig kicsit szemrehányóan mondogatta, hogy mióta hitegetjük őt, de neki soha nem lesz már kutyája… Hát, nem volt jó ezt hallani, de tény, hogy hosszú ideig, 14 évig élt velünk a mi drága újfundlandi Bobó kutyánk, sokáig, Máté 6 éves koráig volt velünk. Egy ideig miatta nem erőltettük ezt a dolgot, az utóbbi pár évben pedig elkényelmesedtünk, élveztük, hogy ha például elutazunk, nem kell kitalálni ki etesse az ebet 🙂 … Már most látom, hogy ez az állapot leáldozóban van és mi tagadás, a kinti sétán nekem is megjött a kedvem egy kiskutyushoz 🙂 … Na, azért biztosan nem télvíz idején szerzünk be egy kis picit, de érzem, hogy hamarosan itt lesz az idő, vannak akik nem hagyják elfelejteni az ügyet 🙂 … Már azt is kitaláltuk, hogy így a legjobb, hogy Cimbi cica előbb jött hozzánk, mert ugye így megszokja a kutyus a rendet 🙂 , fordítva nem biztos, hogy jól működne ez a helyzet 🙂 .

Most pedig a képek, amiket a telómról készítettem, mert az volt csak kéznél, de a lényeg talán látszik. Az elsőn Toma Keksszel szomszédol egy másik kutyusnál, aki egyébként Toma kedvence Mimi, őt minden sétánkon meg kell simogatni, sőt, a téli szünetben egyszer csak miatta jöttünk ki sétálni, hogy őt láthassuk 🙂 …

A fiúk nagyon édesek és nagyon vidámak voltak Kekszet gardírozva, jó volt látni őket, Toma pedig egy picit sem tartott tőle, sőt, inkább vissza kellett fogni, hogy ne emelgesse, mint a macskát 🙂 …

A kutyus elég jól nevelt, szót fogadott Máténak, aki utasította, hogy üljön le 🙂 …

Kint sétálva megerősödött az a meggyőződésem, hogy a gyerekeknek jó ha van kutyájuk, valahogy kell ez az élethez 🙂 , nyilván nem történik semmi véletlenül, mert mostanában ezt egy kicsit elfelejtettem…