Ilyen már nagyon régen volt, hogy ennyire nem nehezen viseltem el a leghétköznapibb, mindennapos dolgainkat, élén saját magammal 🙂 … Azt nem tudom mit sikerült összeszednünk, de mi felnőttek most jobban ki vagyunk ütve, mint a gyerekek, Apucinak szokás szerint arcüreggyulladása van – sajnos minden megfázása ide torkollik, az orrsövényferdülése miatt – fáj a feje mindenhol, gőzöl és egyebek, én meg egész nap csak aludnék – persze nem lehet 🙂 – tüsszögök, fújom az orromat, fáj a torkom és a fejem… A fiúk talán jobban vannak.
Mindenesetre, ma valahogy semmi hasznosat nem csináltunk, viszont bekuckóztuk magunkat és filmeket néztünk, először a Rózsaszín Párducot, aztán sorozatokat a tévében – például a Cobra 11-et 🙂 , ebből kettőt is egymás után – főleg izgalmas, autós üldözős, Máténak is tetszőket 🙂 , rendeltük az ebédet, kiolvastam többször is Tomával az ölemben és persze neki 🙂 a karácsonyra kapott Matuka titkos élete 2. részét 🙂 – ez a Verdákhoz kapcsolódó mesekönyv – aztán memória játékoztunk szintén a karácsonyi Verdásból 🙂 , amikor pedig csak tudtam a kanapén ücsörögtem. Bár ha néha arra vetemedtem, hogy lehunyom a szememet, Legkisebbünk gyorsan megkérdezte, hogy Anya, ugye nem alszol?! 🙂
Próbáltunk olyasmit csinálni, amit közösen lehet, de most tényleg minden iszonyú fárasztónak tűnt, mondtam is Tomának, hogy ilyet ő még nem látott, hogy Anya így ki legyen purcanva 🙂 – tényleg láttam rajta, hogy furcsállotta 🙂 – mert jobban belegondolva, ilyen az ő életében még nem volt 🙂 … Most valamennyire bepótoltuk viszont a karácsonyi ejtőzést, bár a sok játék megint kimaradt, energiahiány miatt 🙂 . Holnapra igyekszem összeszedni magamat, mert ugye minden fejben dől el 🙂 …
Köszi Anikó, puszillak 🙂
Jobbulást nektek!!!!((()))