Ügyintézős délelőtt

Pénteken a bankba mentünk intézkedni Tomával, tudtam, hogy ott leszünk egy darabig, mert új számlaszámot nyitottam. Ennek ellenére, valahogy nem készültem rá nagyon a dologra, lehet, hogy pont ezért alakult olyan szórakoztatóan az egész 🙂 . A legközelebbi bankfiók ahová mentünk, a legegyszerűbben komppal közelíthető meg, így aztán ez már eleve jó pont volt Legkisebbünk szempontjából. Ráadásul kikönyörögte, hogy autóval menjünk át (gyalog szoktunk), mert még úgy nem voltunk 🙂 , egyébként jó is volt így, mert később elkezdett esni az eső. 

Szóval átkompoztunk a túlpartra, aztán a bankba érve Toma nem volt túl lelkes. Egy nagyon kedves ügyintézőhöz kerültünk, miközben megbeszéltük az adatokat és egyebeket, Legkisebbünk mellettem az autós memóriakártyával játszott, amit magunkkal vittünk. Azonban látni lehetett rajta, hogy nagyon nincs ínyére ez az egész, a hölgy ezért nevetve javasolta, hogy ha gondoljuk bő fél órára nyugodtan csatangolhatunk a környéken, addig ő meg befejezi az adminisztrációt, amit kell. Így aztán Toma legnagyobb örömére átmentünk fagyizni a szomszéd cukrászdába, amit a kis parkban evett meg inkább 🙂 .

Majd tovább sétálva eljutottunk ahhoz a templomhoz, aminek a tornya tőlünk, itthonról is látszik, sőt, a harangszót is szoktuk hallani. De az egészben az volt a legjobb, hogy pont délben voltunk a környéken, így meghallgathattuk a harangszót, amit Legkisebbünk imád, amikor kisebb volt, úgy két éves lehetett, délben rendszeresen ezt hallgattuk a tévében (közben nézegette persze a városképeket 🙂 ), ez a szenvedélye azóta is megmaradt, úgyhogy most áhítattal hallgatta meg élőben:

Aztán egy iskolai is volt ott éppen, előtte egy játszótér, amit ki kellett próbálni, a szűrőben sokat “főzött” Toma 🙂 :

Közben eleredt az eső, de így is alig tudtunk szabadulni a játszótérről, pedig már a bő fél óra is letelt 🙂 . Visszaérve a bankba aztán egyből ülhettünk is az ügyintézőnk elé, aki nagyon kedvesen már várta Tomát, mindenféle színes kihúzókat, lapot és pecsételőket készített elő neki 🙂 . Legkisebbünk persze rávetette magát mindenre, közben a nyelve is megeredt, elmesélte, hogy van tesója és hasonlók, a kicsi bankfiókban szórakoztató központtá váltunk, a többi ügyintéző, de még ügyfelek is örömmel jöttek beszélgetni a “gyereksarokba” 🙂 . Amíg én aláírtam kb. 120 papírt, Toma rendületlenül dolgozott, kedvence a pecsételő lett, megkérdezte, hogy hazavihetjük-e, és mivel nemleges választ kapott, arról győzködött, hogy vegyünk egyet hazafelé 🙂 :

Legkisebbünk annyira jól érezte magát, hogy nem akart hazajönni, kérdezte, hogy maradunk-e még (mindenki nagy derültségére, mondták, hogy péntek lévén kettőig vannak nyitva 🙂 ), amikor pedig szedelőzködtünk, megkérdezte, hogy mikor jövünk legközelebb??? Megállapították az ügyintézők, hogy bankos lesz belőle 🙂 , mert eddig még egy gyerek sem akart ennyire maradni náluk 🙂 , úgyhogy ennek örömére kapott matricát, az egész bank mosolygósan integetett, amikor távoztunk és biztosították róla Tomát, hogy bármikor szívesen várják további pecsételésekre 🙂 …

Hazafelé már nem időztünk sokat sehol, mert el kellett érnünk a kompot, de azért az útba eső parkban a kis szökőkútnál, csak megálltunk egy picit:

Örültem én is, hogy autóval mentünk, mert ekkor már folyamatosan esett az eső, Toma pedig külön örült, hogy most a kocsival kompoztunk 🙂 :

Ennyire jó ügyintézésünk talán még nem is volt, emlékezetes marad az biztos 🙂 …