Meg fodrász, tehetném hozzá a címhez és mindez fordított sorrendben 🙂 . Csütörtökre ugyanis bejelentkeztem a fodrászomhoz, mint kiderült az utolsó pillanatban, mert pénteken elutazott két hétre, amit már nagyon nehezen bírtam volna ki a hajammal. Már a reggelünk is jól indult, mert 9-re mentem, ugye Tomával, mivel Máté csak délután jött haza Veszprémből, ehhez képest fél 9 után, amikor indulni akartunk, csöngött a telefonom, Juli, a fodrász érdeklődött, hogy merre vagyunk, mert vár minket 🙂 . Valahogy félreértettük az időpontot, én 9-re emlékeztem, de gyorsan összekaptuk magunkat , Legkisebbünk hozta a reggelijét a kocsiba és már indultunk is 🙂 .
Persze Tomáról tudni kell, hogy régen, amikor kicsi volt, nagyon sokat jött velem fodrászkodni, amit szuperül viselt, de akkor rá is unt az egészre azt hiszem, mostanában mindig itthon maradt Apáékkal vagy Mátéval amíg a Családfő hazaért, ha ilyesmire adtam a fejem, tehát nagyon nem volt kedve velem jönni, sőt, indulás előtt pedzegette, hogy itthon marad egyedül 🙂 … Ezért aztán megvesztegettem egy jégkrém (mostanában ez a nagy kedvenc) ígéretével, meg gondoltam esetleg megnézzük a vizes játszóteret is, ami Pesterzsébeten nemrég nyílt és amiről Erika is írt már.
Ezt azért nem reklámoztam Tomának 🙂 , mert nem tudtam mire végzünk és még vásárolni is kellett mennünk, de bedobtam váltóruhát és papucsot (amit nagyon jól tettem) a kocsiba. Különben is már Dominak, az új kalózos játszótéri barátnak is megígértük, hogy egyszer közösen elmegyünk erre a vizes játszóra, gondoltam legalább megnézzük merre van 🙂 . Úgy látszik egyébként, hogy ezen a nyáron nagy barátozások és játszóterezések zajlanak (azóta kis barátjával már többször is találkoztak és kijátszották magukat).
A hajammal expressz sebességnél is gyorsabban végzett Juli (ezért külön szeretem 🙂 ), aki egyébként Pesterzsébeten lakik, tőle nagyon gyorsan odaértünk a játszótérre, és ahogy sejtettem autóval könnyen elérhető tőlünk is. Tíz után már ott voltunk, elsőre nagyon hamar és könnyen bejárhatónak tűnt a hely, de aztán rácáfolt mindenre a vizezés
és a csúszkahinta, ami a fő kedvenc lett,
de azért persze a többi sem volt rossz,
dél is elmúlt amire eljöttünk végül 🙂 .
Közben megismerkedtünk több anyukával és kisfiúval, kislánnyal (könnyen ismerkedünk, de mostanában valahogy ez hatványozódik 🙂 ), akikkel játszott is Toma. Átöltözött Legkisebbünk, amikor megérkeztünk a kocsiban, legalábbis a sortot és a papucsot átvettük és jó volt ez így, mert rendesen saras lett a végére Toma, főleg deréktól lefelé 🙂 , most legfőképp a vizezést imádta a töltögetésekkel, vízhordással:
Mielőtt elindultunk azért lemosakodtunk egy picit, nedves törlővel is próbáltunk szalonképesek lenni a piacra 🙂 és visszaöltöztettem a normál ruhájába Tomát 🙂 (mert ami rajta volt, eléggé saras lett 🙂 ). Megnéztük a büfét is, bár olyan jégkrém nem volt éppen, amit szeretett volna Toma, így azt máshol vettük meg, de szerintem pont jó kis hely az egy játszótérnél. Biztos, hogy megyünk máskor is, Legkisebbünk már kifejezte eme igényét, alig akart eljönni onnan 🙂 .
Utána bevásároltunk a piacon is, rengeteg sok gyümölcsöt vettünk és még cseresznyét is találtam nagy örömömre az egyik árusnál. Toma segített a válogatásban, pakolásban, mindenben tulajdonképpen, bár az evésben sajnos nem szokott ilyen aktív lenni 🙂 … Kicsit olyan gyereknap érzete lett a délelőttnek, mert még ott is beült rengeteg járműbe 🙂 :
Aztán siettünk haza, kettő körül végre ebédeltünk is, köszönhetően annak, hogy az előző nap maradékát ettük, aztán nagy csutakolás következett a kádban, mert az kihagyhatatlannak bizonyult, főleg úgy, hogy délután Mátét várva sütöttünk-főztünk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: