Ez a hét nagyon nyögvenyelős volt, elsősorban a gyerekeknek… Nyilván – lehetne mondani – az őszi szünet után nehéz volt a visszaállás és ez így is van, főleg a Legkisebbnél, aki nem akart persze oviba menni és ez volt a könnyebb eset. De! Legnagyobbunknál valahogy kicsit többről volt most szó, amit sajnos nem is fogok itt részletezni, mert bizony elért engem is már most az, hogy nem tárgyalhatok ki mindent itt, mert van ami rosszul érintene másokat, most ugye Mátét… Egyébként nincs baj, meg semmi vészjósló, csak valahogy ilyennek még nem láttam őt, mint a napokban, elsősorban hétfőn, amiben gyanítom, hogy vaskosan benne van az a korszak is, amit kamaszodásnak hívnak…
Egyébként pont nem volt kibírhatatlan, szemtelen vagy akármilyen velem szemben, hanem inkább magával kapcsolatban volt olyan, amire rácsodálkoztam. Na, hát tulajdonképpen mindegy is, mert úgysem tudom én ezt most itt kifejteni 🙂 , úgyhogy nem is ragozom tovább, főleg, hogy azóta olyan, mintha visszatért volna minden a megszokott rendbe, csak engem nem hagy nyugodni a dolog… Éppen ezért ezen a héten – eddig legalábbis – én sem voltam formában, valahogy ennek utóhatásaként olyan volt, mintha mindig csak futottam volna a dolgaim után és egyébként nem jó, ha valamiről nem írhatok, mert az bennem marad úgy látszik, ez valahogy nekem terápia is, azért voltam ilyen néma ezen a héten 🙂 …
Viszont a péntek most mindenkinek – engem is beleértve – egy megváltás. Megint itthon vannak Angliába szakadt barátaink, este velük találkozunk, a fiúk meg nálunk rontják majd a levegőt 🙂 , de most ez sem felhőtlen, mert az egyik oldal teljesen szabad, a másik meg evickélni próbál a szórakozás és a hétvégére is rettentő sok tanulnivaló között… Viszont mindenhol érzem a karácsony lépteit, innen-onnan pillant rám nap, mint nap, aminek nem tudom, hogy tudok-e teljes mellszélességgel örülni, mert egy kicsit nyomasztanak a dolgok, amit addig szeretnék megcsinálni itthon, az idő meg ugye véges.
Mindenesetre ma vettem egy adventi újságot (először nem tudtam miért vettem le a polcról, mert az előző években is jó sokat felhalmoztam belőlük, nem is beszélve a pinterestről, ahol jobbnál jobb ötletek vannak), de hallgatni kell kéremszépen a megérzéseinkre 🙂 , mert 3-4 annyira jó ötletet találtam benne, amik most a mindenfelé járó agyam vagy esetleg más miatt, de nem jutottak volna eszembe, csak kapizsgáltam, hogy valami olyat szeretnék, tálon adventi koszorút, a színei is azok amiket én gondoltam ki, csak a formája nem volt meg, kisfiús adventi dísz, de nagyon szuper, egyszerű, szóval pont olyan, amire (ugyan ha lehetne, szeretnék bíbelődni bonyodalmasabbakkal) nekem futja az időmből. Szóval most így hétvégére, nagggyon örülök az ilyesmiknek 🙂 …
Abban az egyben biztos vagyok, hogy tényleg lesznek még ilyenek 🙂 , ilyenkor az egészben az a legkimerítőbb, hogy keresem magamban is a válaszokat, hogy esetleg a múltban és most a jelenben van-e, volt-e ráhatásom a történésekre… (bár nem biztos, hogy érthetően írom le, amit mondani akarok 🙂 ).
Szerintem egyébként ha van kedved, próbáld meg elkészíteni az adventi koszorút, vagy esetleg valami karácsonyi asztali, egyéb díszt, mostanában már rengeteg sok olyan ötletet látni, ami egyszerű, mutatós, esetleg csak egy ragasztópisztoly kell hozzá és pikk-pakk kész is a mű 🙂 , sikerélménynek és kezdésnek meg pont jó. Lehet, hogy most én is valami egyszerűt csinálok, mert nem hiszem, hogy másra futja majd az időből (meg talán azt közösen is készíthetjük), egyelőre egy nagyon szép, de bonyolult és egy könnyű, de mutatós között vacillálok 🙂 .
Igen, először mindig magamban keresem én is a hibát, de ez ami most nálunk volt, tudom, hogy Máté maximalizmusából ered, ami elvileg ugye belőle jön, de még így is keresem az okokat, hogy miben vagyok felelős, esetleg… Na, mindegy, ahogy Te is írtad 🙂 … Az adventi hangulatnak meg olyan jó lenne lassan teljesen átadni magam, de rengeteg nagytakarítani valót látok magam előtt 🙂 , viszont az ötletek meg nem hagynak nyugodni 🙂 …
Bármi is volt az a kamaszprobléma, gondolom, lesz még ilyen. (Na, jó megvigasztaltalak, ugye?! :D) Remélem, azért nem túl sűrűn… Én még csak előtte állok, de rendesen tartok tőle…
A pinterest nekem eddig kimaradt, de komolyan elnézelődök most már én is rajta. Adventi koszorút eddig mindig vettünk (akkor is, amikor nem voltak gyerekek, és jobban ráértem), valahogy nem mertem bevállalni, hogy én készítsek. Lehet, hogy idén sem lesz másképp ez. Nem érzem magam túl kreatívnak és ügyes kezűnek.
Enikő Praktika magazinos mondata viszont megütötte a szememet. Amikor indult az újság, valahogy hozzájutottam az első számhoz, és még véleményt is írtam róla (már nem emlékszem, hogy történt), és azóta is tetszik, ha szembe találkozom vele. Lehet, hogy meglepem magam egy karácsonyival…
Úgyanigy nálunk is – sajnos engem is nagyon megviselt a nyárvégi kamasz-problémánk, és az, hogy nem irhattam le tejesen az egészet, mert nem lehet… de kicsit megzuhantam az egéstől – saját kudarcként éltem meg – bár ésszel fel tudom fogni, hogy nem lehetek felelős 100 százalékban mindenért, de akkor is dolgozik ott bent még mindig… na mindegy. És mi is lassan karácsonyi hangulatba kerültünk – épp én is mostanába vettem meg a Praktikát, ami adventi ötletekkel van tele .-) és a pineteresten is az adventi ötleteket gyüjtöm nagyjából 🙂 meg varrtam azt a manót is 🙂 – szóval nincs menekvés