Nem írtam vagy csak alig arról, hogy hétfőn Máté Erdélybe utazik az osztállyal… Azt hiszem a januári busz balesetnek is köze van a hallgatásomhoz, mert azóta mélyebben érint ez az út és közben azt is megtanultam magamról (nem csak ennek az ügynek a kapcsán), hogy ami nagyon mélyen érint, arról nehezebben írok vagy nem is tudom, kell hozzá egy hangulat, azt hiszem… Na, a hangulat az megjött, ugyanis Máté rosszul érzi magát este óta, tüsszög, fáj a torka és a füle(!) is gy picit. Legalábbis így aludt el, de nem egyértelmű az egész helyzet, csak az vigasztal, hogy vasárnap estig még bőven van ideje eldőlni a dolognak. Mindenesetre ha beteg lesz, ahhoz lehet, hogy nekem is közöm van, olyan bevonzásféle érzésem lett egy picit és eszembe jutott Szitya, aki pont valami hasonlóról emlékezett meg a blogjában egyszer, annyira nyomasztotta az egyik lányának a messzibe való kirándulása, hogy szegény az indulás napjára olyan beteg lett, mint még soha! Na, remélem ez nem fordul elő velünk, azt hiszem azt én is megfogadom ezek után, hogy ilyesmit próbálok kiűzni is ezek után a fejemből!
Ezért is volt zaklatottabb a hét, kedden szülőire mentem az utazás volt a téma, 5 napra mennek egyébként, rengeteg sok gyönyörű helyre eljutnak és nagyon sűrű lesz a programjuk, állandóan úton lesznek. Közben meg felrémlett, hogy alig van már hátra valami ebből a tanévből (hurrá!!!), ugyanis miután hazajönnek, a következő héten csütörtökön valami bűnmegelőzési napra mennek, pénteken nem lesz tanítás, aztán lesz még sportágválasztós péntek, meg mozi és sport éjszaka a suliban, utána meg a vizsgák, családi nap és ekkor már júniust írunk, szóval pikk-pakk elröpült az év 🙂 …
Aztán az is kiderült, már valamelyik másik napon és nem a suliban, hanem az oviban, hogy nem jövő héten pénteken lesz az anyák napi és év végi műsor Tomáéknál – amire Apucit is és Mátét is treníroztam 🙂 – hanem a következő pénteken, ami egyébként a Családfőnek nem igazán lesz jó. Persze, nyilván nem ő az anya 🙂 , de azért ezen, mivel év végi műsor is egyben az apukák is ott lesznek és pont azt mondta ő is, hogy olyan ritkán tud jelen lenni az oviban, bármi kapcsán, hogy azért szeretné látni Legkisebbünket. Hát, majd meglátjuk, sikerül-e…
De mindezek előtt, még ezen a hétvégén legyünk túl, na meg a betegséget is kihagyhatnánk…
Jaj, szegény Boró, jobbulást és gyors gyógyulást kívánok neki! Tényleg mindig jöhet valami betegséges nyavalya, és van amikor tényleg nagyon betalál a közepébe, mint nálatok és nálunk is! Egyébként én is csak annak örülök, hogy ez most jött ki Máténál és nem mondjuk hét elején, amikor már nálatok lettek volna…
Ez a jó hozzáállás 🙂 , ezt kéne valahogy átvennem, de sokszor amikor ezt csinálom, amikről itt írtam, sajnos eszembe sem jut, hogy bevonzok 🙂 …
Örülök, hogy leírtad, mert én is ilyen vagyok, volt már nálunk is, hogy nem mentünk el valahová, de ugyanígy közbejöttek más dolgok is és bár a Családfő tudta, hogy miket gondolok 🙂 , de más nem és maradtunk… Azért az jó érzés, hogy nem csak én vagyok így, köszönöm 🙂 …
Köszönjük 🙂 , egyébként nekem is ugyanez jutott eszembe, hogy ez kicsit borzongató tud lenni, na meg még az is, hogy milyen jó lenne, ha ezt a képességünket kicsit tudatosabban tudnánk használni 🙂 …
Úgy kell lennie, hogy jó legyen – ez legyen az ami vigasztal! Mi most egy nagy zacsi gyógyszerrel indultunk útnak hátha ez vagy az lesz a gond – az eredmény: Borinak ma ment a gyomra és hányt is….
Húúú, jobbulást!
Én is bevonzós vagyok, de rögtön utána beleképzelem magam a gyerekek helyébe, hogy nekik mekkora kaland lenne, és gyorsan visszaszívom, remélve, hogy ezzel nullázom a negatív erőket 🙂
Volt már, hogy amiatt nem mentünk el mert annyi , de annyi rossz érzés volt bennem, hogy maradtunk. Mindenféle kisebb-nagyobb akadály is gördült elénk így nem kellett beszélnem róla senkinek, hogy mi van bennem, de jó volt nem elmenni…
Amúgy mindig annak a nehezebb, aki otthon várakozik és én is extrán aggódós vagyok, de csak ha külön megyünk. Tudom, hogy mit érzel így inkább nem írok semmit de valószínűleg ha meggyógyul jó buli lesz neki, ha marad itthon akkor meg nyugodtabban alszol.
Én is tegnap jöttem rá, hogy alig van már valami a suliból:))
Jujujj, jobbulást!! Erdély gyönyörű, biztos sok élménnyel lenne gazdagabb. Én is be szoktam egyébként vonzani az ilyesmit, na valamin nagyon agyalok, hogy hű és há, hogy fogjuk azt kilogisztikázni, sápítozok, akkor valami újratervezésre biztos kényszerülünk, vagy betegség, vagy valami előre nem látható dolog. Olykor félelmetes, nem? :/