Gyógyulóban

Megnyugodtam, ugyanis mandulagyulladása van Tomának. Bementünk tegnap délelőtt a rendelőbe, szerencsések voltunk, rajtunk kívül senki sem volt a váróban, ilyen sem tudom mikor esett meg valaha is 🙂 … Kapott Legkisebbünk persze antibigyót, ki is váltottuk ott frissen, melegében 🙂 . Már reggel lázcsillapítóval indítottuk a napot, délelőtt egész jól kitartott az adag, csak dél körül, amikor hazaértünk kezdett megint felmenni a láz. Drága kicsi Toma, eléggé kesergett a vásár és Bence barátja miatt, még betegen is be akart menni. Így aztán mindenki megígért mindent, csak, hogy felvidítsuk 🙂 , a Családfő bobozást helyezett kilátásba a gyógyulás után, én pedig azt, hogy bemegyünk az oviba egyik délelőtt és ott játszhat persze az udvaron Bencével is…

Ahogy kiváltottuk a gyógyszert a patikában, átsétáltunk a piacra, ami minden nap működik egyébként, Toma helikopterezett és autózott, én pedig ott a szélen, megvettem a paradicsom és cukkini palántákat az egyik aranyos nőnél, akinél sokszor vásárolok, ez az ismerős árus előnye 🙂 , szóval nem maradunk talán saját zöldség nélkül idén sem, már csak el kéne ültetni valamikor 🙂 … Nem időztünk sokáig egyébként sem a piacon, sem a rendelőben, szűk egy óránál nem volt több az egész, de amire hazaértünk, Legkisebbünknek megint elég magas láza lett, gyorsan be is adtam neki a gyógyszereket és talán az AB (3 napos) használt is, ugyanis csak este lett kisebb láza megint Tomának.

A nap jelenete egyébként az volt nekem, amikor a rendelő felé menet, megálltunk az ovinál Toma kérésére, leparkoltunk a kerítés mellett és néztük a vásári forgatagot, sok barátot és szülőt láttunk, aztán jó 5-10 perc után továbbmentünk… Mély volt és vicces egyszerre, annyi miden van már egy kis 5 évesben is…