Gondolhattam volna…

…hogy nem ússzuk meg Tománál egy sima náthával, bár én kis optimista, egyáltalán nem gondoltam ilyesmire… A péntek reggeli csipásodás, könnyezés azt jelentette, amit sejtettem, hogy begyulladt a szeme, nem kötőhártya, de valami van, kapott szemcseppet, meg immunerősítőt, szerdáig nem mehet oviba, úszni meg egész jövő héten még tilos, ezt mondjuk magamtól is kitaláltam sajnos… Szegény Toma, fintorog rá a sors, megint hét elején hiányzik, mert a doktor néni szerint mozogni mozoghat, csak az uszoda tiltott terület. De mivel oviba nem mehet, a foci, az ovis torna és a tornaóra is oda kötődik, nyilván nem megyünk be ezekre külön 🙂 , és mindezeken kívül az úszást is hiányolja… Hát, én is nagyon sajnálom, hogy két hét kényszerszünettel kezdjük az úszni tanulást…

Pénteken még a doktor néni után bementünk a piacra, vettünk sok minden finomságot, körtét, szilvát, banánt, leveszöldséget a tegnapi ebédhez, főzni való kukoricát (ezt Toma direkt Máténak választotta, rendes gyerek gondol a tesójára 🙂 ), jó volt együtt piacozni, nyáron többször voltunk, most Toma kifejezetten élvezte: válogatott, kérdezett, figyelt és a pénzbedobós autókat sem hagyta ki 🙂 . Szerencsére délelőtt, mielőtt elindultunk otthonról már a takarításon és ebéd főzésen túl voltam, hazaérve csak egy kis levest dobtam össze. Közben meg eszembe jutott egy remek ötlet, amit még Melinél láttam már jó régen, ez pedig a gyümölcsnyársazás. Legkisebbünk nem egy nagy gyümölcs evő, ezért mindent megragadok az érdeklődése felkeltésére 🙂 . Ez viszont minden várakozásomat felülmúlta, először csak feltűzdeltem félbetört hurkapálcára banánt és körtét, ez utóbbiból két falatnál többet, nem evett meg még soha Toma 🙂 . Most viszont falta az egészet, nagyon ízlett és tetszett neki!

Arra meg egyáltalán nem számítottam, ami utána jött, ugyanis amíg én főztem, ő nagyon jól lefoglalta magát: gyümölcsöt szeletelt és először nekem csinált nyársat, majd később a bátyjának és Apának is 🙂 , szóval teljes siker volt 🙂 (köszi Meli 🙂 ) !

Aztán, még egy kis sétára is elszaladtunk, a sulihoz közeli Duna-partra, amíg Mátéra vártunk. Ilyen szépséges az őszi ligeterdő arrafelé:

Ezen a hétvégén nagy dolgokat nem csinálunk, jó lenne ha Toma sokat javulna, valahogy a szeme mellett a köhögése sem a legszebb és még mindig annyi minden jön az orrából, hogy csak nézek… Máténak meg megint rengeteg tanulnivalója van, a sok dolgozat és egyéb dolog mellé (a föci újra csúcsokat dönt, 4 lecke, 12 oldal tanulnivaló holnapra plusz 6 oldal munkafüzet kitöltés, mert le vannak maradva, na de hát akkor is…), ott vannak az előkészítős házik is, annyira sok most az egész, hogy visszaszámolunk már a szünetig. Jövő héten sem lesz olyan nagyon jó a 3 napos hétvége, már most tudni, mert akkor ugyancsak földrajzból TZ-t írnak utána (mondom, hogy fakultáció van itt) és persze megint csak ott vannak az előkészítős dolgok, hogy a többi tantárgyról ne is beszéljek… Őszintén szólva nincs is kedvem ilyenkor bármi nagy dolgot betervezni, mert tudom, hogy Máté nem jönne, úgy meg nem jó érzés, ráadásul a Családfő is építgeti a saját dolgunkat, ami szintén rengeteg idő, de erről majd máskor, mert elkiabálni nem szeretném. A kertezéssel és virághagyma ültetéssel viszont haladunk és szerencsére elég kisétálni vagy bringázni itt a környéken ahhoz, hogy jól érezzük magunkat 🙂 …