Tragikomédia a köbön…

Csütörtökön olyanban volt részünk Mátéval orvoshoz menés címén, mint még soha 🙂 ! A fülészeten jártunk a közeli SZTK-ban, ahová már tízen akárhány éve megyünk, de ilyet még, ennyi abszurditást egyszerre nem éltünk át és ilyen sokáig sem maradtunk ott még soha… Már kezdődött szerda délután mindez, amikor nem tudtunk bejutni másfél órával a rendelés megkezdése után, ami egészen nyolcig tartott az orvoshoz. Furcsa volt tényleg, de gondoltam biztos sokan voltak. Így hát másnap reggel, újra próbálkoztunk a fül-orr-gégészeten.

Adva volt két orvos, sok beteg. Zúgolódó betegtársak, mert két órás várakozás után csak egy-két ember jutott be a rendelőbe… Sokan feladták, elmentek, volt, aki kezdjenek el dolgozni megjegyzéssel adta vissza, az egyébként értelmetlenül kiosztott sorszámát. Vártunk és vártunk… Közben feltűnt, hogy a régi orvosok, akikhez tízen akárhány évig jártunk, már nincsenek sehol, paff eltűntek az éterben, maradt 3 orvos, abból kettő ismeretlen, az egyikhez már volt szerencsénk, de őt nem szeretjük 🙂 . 

Már ott voltunk egy órája mi is, amikor megjelent egy flegma nővér az ajtóban, ugye mindenkinek van sorszáma kérdéssel… Szinte kívülről hallottam magam –  mert nem vagyok az az egyből hőzöngő típus, de az előző délután óta folyó várakozó álláspont meg főleg a helyzet megtette a magáét – ahogy visszakérdeztem, hogy ugyan hogy lenne már mindenkinek sorszáma, amikor amióta itt vagyunk, 1 órája, senki nem jött ki közülük az ajtón??? És különben is minek a sorszám, amikor gép alapján megy a bejelentkezés, behívás???

Kérdésem ott maradt a levegőben, annyi lett az eredménye, hogy gyorsan bement a “kedves” nővér a kuckójába, viszont betegtársaink körében egyből népszerű lettem 🙂 …  Aztán érdekes dolgokat tudtunk meg, hogy az egyik orvos, aki eleve késve érkezett (és aki mint kiderült a miénk volt), nem tudta előkeríteni a szekrényéből a műszereit, mert nem tudta kinyitni 🙂 , a másik meg, a “kedves” nővéres, korábban kezdett rendelni, de nem hív be szinte senkit… Innentől valahogy átváltottunk Mátéval röhögő üzemmódba, amit nagyon jól tettünk, mert különben a nap végére megbolondultunk volna 🙂 … 

Még mindig vártunk és vártunk, legalább két órát, miközben alig volt mozgás, nagy holtidők voltak, vagyis nem volt bent beteg, de nem is hívtak be senkit. Közben rendkívül érdekes dolgokat vehet észre az élelmes megfigyelő, aki jelen esetben nálunk Máté volt 🙂 , ugyanis feltűnt neki, hogy orvosok és nővérek bemennek az egyik ajtón és a folyosó másik felén bukkannak fel, mert belülről átjárhatóak a szobák (lehet, hogy itt kell keresni a rejtély kulcsát, hogy mi történik a hosszú holtidőkben 🙂 ), láttunk rendkívül jókedvű nővéreket kijönni az egyik szobából fagyis kehelynek tűnő, szívószálakkal teli poharakkal tálcával (???) (mi sem értettük 🙂 )… 

Aztán eljött a mi időnk, 11 óra tájban bejutottunk az orvoshoz 🙂 !!! Lelkesedésünk nem sokáig tartott, az idősebb doktornő, akivel aztán vegyes érzelmeink voltak, leküldött röntgenre minket… Levonultunk újra várakozni, ahol nagy meglepetésünkre eltűntnek hitt betegtársakkal találkoztunk, megörültünk egymásnak, kezdtünk kalákát alkotni és megint vártunk és vártunk, a vizsgálat viszonylag gyorsan lement, na de a leletkiadás… Nem mondok többet csak annyit, hogy közben ott hagytam Mátét, várja meg a papírokat, én addig elmentem Tomáért az oviba, mert már annyi volt az idő. Visszaérve a boldog nagy fiamat találtam egy széken ülve, aki a leletét szorongatta nevetve a kezében, és éppen azon mulatott, hogy két szó volt csak ráírva a papírra, amire ennyit kellett várnunk 🙂 !

Innentől már Tomával megerősödve, hármasban vágtunk neki a megoldandó feladatnak, hogy újra bejussunk az orvoshoz. Felérve ugyancsak ott megismert betegtársakkal találkoztunk, akikkel lassan klubot is alapíthattunk volna… A váróban megint semmi mozgás nem volt, kiszivárogtak közben mindenféle hírek, hogy a másik helyen még egy óra van a rendelésből, de nem vesznek be betegeket, bár nem vár oda senki és a mi orvosunkhoz sem vesznek fel újabbakat, holott ötig van a rendelés… Ez tényleg így lehetett, ugyanis amíg mi ott voltunk, még jó másfél órán át, nem jött újabb beteg és ez magyarázza meg az előző délutáni esetünket is, amikor több mint 4 órával a rendelés vége előtt nem jutottunk be… 

Közben a mi nővérünk így délutánra már néha kinézett és tájékoztatott minket, hogy éppen várakoznunk kell picit (hahaha), mert a doktornőnek leesett a cukra, eszik éppen… Ő sem lehet a legjobb viszonyban az orvossal, ugyanis csak halkan jegyezte meg, hogy ez napjában többször előfordul vele… Szóval ott a rendelőben onnantól a rekedt hangú, a fájó fülű, a sajgó arcú mind azért izgultunk, hogy hogy áll a doktornő cukra éppen 🙂 , aki jó fél órával később megjelent az ajtóban a kabátjával és valami olyasmit mormogott magában, hogy felakasztja valahová 🙂 …, és elrobogott. Gondoltuk, hogy őt többé már nem látjuk, bár még jó 3 óra vissza volt a rendelésből. Közben volt aki leugrott a piacra, mert volt olyan szerencsés, hogy az értelmetlen sorszámának köszönhetően annyit levett a helyzetből, hogy a rendelés vége felé találkozik csak az orvossal 🙂 , mi olyan szerencsétlenek voltunk, hogy még sorszámot sem kaptunk, hiszen a rtg lelet eredményének (ugye annak a 2 szónak) az értékelésére vártunk, szóval bármikor behívhattak minket, amikor előkerül az orvos… 

Jó fél órával később megjött, csodák csodájára velünk kezdett. Kiderült, hogy ugyan szinte mindenkit leküldött rtg-re, de szerinte az eredmény, amit ott levettek nem jó, senkinél sem… Máténak arcüreg gyulladása van (amit már persze előző este tudtunk, ugyanis onnantól szinte csak az fájt neki), így aztán írt volna neki antibigyót és orrcseppet, de itt jött a slusszpoén: kiderült, hogy nincs recepttömbje, ugyanis 2 hónapja, amióta ott dolgozik, a TB nem adott neki 🙂 … Úgyhogy leszünk szívesek elintézni valahogy a recept írást, a gyerekrendelőben, a szomszéddal vagy írjuk ki a netre, hogy nekünk erre lenne szükségünk 🙂 … Hát, itt már nagyon nevettem, a doktornő értelmetlenül pislogott rám, az asszisztens és Máté velem kuncogott… Igazolást nem adott (lehet, hogy azt sem tud 🙂 ), mert egy hét múlva vár minket kontrollra… Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy penicillin tartalmú gyógyszert akart felírni először Máténak, amire érzékeny, ha nem kérdezek rá, azt kapja. Bele sem nézett a gépbe, pedig benne van az adatai között, másodjára is egy ilyen származékú antibigyót szemelt ki neki, de akkor már határozottan kértem, hogy olyat írjon, amibe nincs ilyesmi!

Átbattyogtunk a gyerekrendelőbe, gyorsan elintéződött a receptünk, kiderült, hogy nem egyszeri eset a miénk 🙂 … Háromra hazaesve, ettünk, ittunk, pisiltünk és tényleg elfáradtunk, főleg Máté… Gyűjtjük az erőt jövő csütörtökig, addig is lehet, hogy felvetem a Showder Klubnak, hogy menjen el anyaggyűjtésre ebbe a rendelőintézetbe, szerintem több műsorra való összejönne, javaslom majd, hogy a fül-orr-gégészeten kezdjenek…