Hétköznapok

Sebesen telnek, már a múlt hétről sem írtam igazán, pedig ott is csak rohangásztunk magunk után. Mindig van valami, hol a színházjegyek után szaladgáltam akkor múlt héten, meg fodrásznál is voltam azért 🙂 , különórákra járkáltunk és még a jelmezek után is mászkáltam, mint talán már írtam is. Szóval a délelőttök és délutánok is elszaladtak 🙂 . A hétvége ezzel szemben itthon telt, ez a második hét volt szinte, amikor szombat-vasárnap nem vágytunk sehová és még mindig nagyon jól esett 🙂 – persze a szokásos filmnézés, olvasás, meseolvasás, játék, sütés-főzés és a többi házimunka nem maradhatott el 🙂 ! Egy-két felvetésem volt csak nekem is, de mivel eléggé süket fülekre talált itthon mindkét gyereknél, nem erőltettem, főleg azért, mert én sem vágytam rá igazán és sehová 🙂 …

A tegnap viszont nagyon jól telt, Máté korán végzett a suliban, ezért elhoztuk Tomát is az oviból, nem ebédelt ott és elmentünk a Kopaszi-gátra. Gyönyörű napsütéses téli idő volt, külön örömként mindenki jól érezte magát, pedig ez is ritkaságszámba megy mostanában, hiszen ami jó egy 6 évesnek, nem mindig jó egy 14 évesnek és fordítva 🙂 … De most mindenki jól érezte magát, hazafelé még mekiztünk is egyet, szóval olyan igazi hétköznapi görbe délutánt csaptunk 🙂 , ami már hozzáteszem, nagyon kellett is 🙂 …

Még ugyancsak délután továbbtanulásos szülőire mentünk, ritka alkalmak egyikeként mind a ketten ott voltunk, mert alá kellett írni a jövő héten postázandó jelentkezési lapokat a középiskolákba. Addig a fiúk persze egymásra maradtak itthon, amit hozzáteszem nagyon élveztek 🙂 , Toma kifejezetten örömujjongásban tört ki, hogy “kettesben” lehet Mátéval 🙂 ! Hát, ez a szülői volt a legerősebb a napban, több okból is. Először is nem megtagadva magamat, felfedeztem még egy gimnáziumot itt a közelben és rá is könyörögtem az egyébként már elkészített lapunkra. Csak, hogy szemléltessem mennyire volt ez kilógó, Apuci az aláírás után hazament, én még maradtam, mert másról is szó esett persze a szülőin, úgy mint ballagás, “bankett”, nyakkendők és hasonlók. Aztán közben az egyik lapon észrevettem ezt a sulit, meg a mellettem ülő anyatársam is (meg barátnőm, mert ő az egyik, akivel igencsak hosszú ideje, már az ovi óta jóban vagyunk), és mind a ketten rágódtunk, hogy be kellene valahogy suvasztani arra a lapra 🙂 . Aztán átvonultunk az informatika terembe, mert be kellett írni a választott második idegen nyelvet is, és közben annyi minden történt. Teljesen leamortizáltak a gépek, hosszú fél órákba telt, amire valaki végzett, közben az én barátnőm hirtelen eltűnt és csak később mondta el az ofőnk, hogy üzenetet kapott, mert meghalt a férje… 

Még most is kiráz a hideg, persze hívtam egyből, de nem vette fel a telefont. A teljes képhez hozzátartozik, hogy már jó ideje nem éltek együtt, a férje nem is volt egészséges, de erre senki nem számított…. Máté és az ő fia már az oviba is együtt járt, barátok voltak, ami mostanra már meglazult azért, de még mindig jóban vannak persze. Régen rengeteg programot szerveztünk együtt, sokat jártak hozzánk, az apukával is volt, ha nem is ilyen szoros, de elég jó kapcsolatunk… Nagyon megrázott engem is az egész, az egyik pillanatban még éppen a papírokat nézegettük és hallgattuk Judit nénit, hogy mondja, akinek az édesapja meghalt (mert sajnos van ilyen 3, most már 4 is az osztályban) írja az apa neve mellé zárójelben, hogy elhunyt és akkor még mindketten elengedtük ezt a fülünk mellett, utána fél órával meg ez történik… Persze mindent otthagyott, a papírjaikat is, amire rákönyörögtem – olyan este 8 óra magasságában – nekik is ezt az iskolát, amit ott találtunk, elhoztam, hogy a héten valamikor amikor jó nekik, elviszem aláíratni…

Közben az oviban is zajlanak az események, Toma állandóan beöltözik, múlt héten tűzoltó és Zorro volt, tegnap Darth Vader, holnap király lesz, ma meg nem vittünk jelmezt, mert tornaórájuk van, így valahogy most úgy döntöttünk nem aktuális. Pénteken fánkot sütnek, jövő kedden farsangi bulit csapnak a szomszéd csoporttal, lesz keksz, sós ropogtatni való és szörp is, csütörtökön pedig bűvész jön hozzájuk, amit már nagyon várnak. Ennek ellenére Toma most “téli depresszióban” szenved 🙂 , ugyanis szinte semmi kedve nincs oviba járni, csak az ovis foci és tornaórák hoznak egy kis lelkesedést a mindennapjaiba… Kérdeztem is a dadusunkat, hogy mi van vele, vagy inkább van-e vele valami, de ő is éppen ezt akarta tőlem kérdezni 🙂 , mert látja Tomán, hogy nincs jó kedve mostanában, de egyébként bent ügyes-okos, terít (azt nagyon szeret itthon is 🙂 ), süt-főz ha kell, részt vesz mindenben, de valahogy nem az igazi. Szerintem ez egyébként ilyen téli mélypont vagy nem tudom minek hívjam, mert visszaemlékezve minden télen január-február tájékán előjön ez Tománál, amikor nagyon nem akaródzik neki az ovi, úgyhogy abban maradtuk, hogy ez ilyen “alkotói válság”, ami márciusra elmúlik 🙂 , bár azért kicsit félek attól, hogy jövőre a suliban nem fogják ezt annyira tolerálni 🙂 , jó lenne addigra kinőni 🙂 … Múlt héten volt a féléves értékelés Tomáról, meg ugye mindenki másról is, ami szerint Legkisebbünk beérett az iskolára (szerintem is 🙂 ). Annyi részletre kiterjed az az értékelés, hogy csak a lényegét ragadtam meg, nagyjából minden rendben van, amin jól derültek, hogy különösen erőteljesen mutatkozik Tománál, hogy a környezetére nagyon vigyáz, ami abban nyilvánul meg, hogy elpakol, rendet tart, mint írtam szeret teríteni és segíteni, viszont önmagára már nem ilyen igényes 🙂 , van amikor nem tűnik fel neki akár fél napig sem, hogy a fölsője egyik fele be van tűrve, a másik fele meg csak úgy lógicsál 🙂 , de szerintem ez legyen a legnagyobb gondunk, majd alakul ez is 🙂 ….

Hát, szóval ilyenek a hétköznapok mostanában nálunk 🙂 …