Már pontosan egy éve ácsingóztam arra, hogy húsvét hétfőn elmenjek futni 🙂 ! Ugyanis előző évben tudtam, hogy várható pár locsolós vendég, de nagyon késve és sokára jöttek, én meg végig azon agyaltam, hogy ennyi várakozás alatt már rég megfordultam volna többször is a futással, hát most előre gondolkodtam. A locsolkodók nagy része kiesett, mert elutaztak, egy család jött volna, de velük megbeszéltem, hogy jövőre bepótoljuk, volt még egy család, akik bizonytalanok voltak, de gondoltam nálam lesz a telefonom, ha jönnek, hívnak. Én meg gondoltam kiélvezem a fiús anyukák szabadságát 🙂 , eddig úgysem volt benne részem soha, egyik húsvét hétfőn sem, és nem valami nagy luxusként, de amíg a mi bandánk locsolkodott, én tényleg elmentem futni 🙂 ! Hát, nagyon, de nagyon jól esett, pedig az első métereknél a januárban sérült bokám még fájdogált, gondoltam, hogy nem lesz ez jó, ha így marad, de egy idő után elmúlt 🙂 … Még a telefonom alkalmazása is működött (legutóbb januárban futottam, akkor nem ment), a kiserdőnk és az ártéri erdő felé futkorásztam, most lemértem 4 kilométert sikerült kocognom, mert gyors, na az nem voltam, de elsőre ennyivel teljesen meg voltam elégedve 🙂 ! Azóta még egyszer voltam, ma reggel fél 6-kor (!), ez is nagyon jól esett, jó lenne, ha rendszert tudnék csinálni ebből a reggeli adagból, most a komp felé futottam és 3,5 km volt a táv, mondjuk ment volna több is, de picit később indultam, mint terveztem és még pakolnom kellett Máténak uzsonnát, tesi és egyéb cuccokat, ünneplőt tabló fotózásra, Tomának meg ovis ruhákat, szóval jobbnak láttam inkább bejönni 🙂 … Pár hétfői futós fotó:
Persze, nyilván. :)) Úgy elfáradnék, mire beérek, hogy le kellene feküdnöm egy kicsit szunyókálni. :))
Köszi Erika 🙂 , de szerintem az is nagy dolog, hogy tavasztól őszig bicajjal jársz dolgozni! Arra meg ne is gondolj, hogy lefutnád azt a távot amíg beérsz, már ettől a 4 km-től is szakad rólam a víz, komplett ruhacsere, zuhanyzás kellene miután beérsz 🙂 🙂 🙂 !
Köszönöm szépen 🙂 , szerintem próbáld meg újra a futást, mondjuk a te térded nyilván komolyabb volt, mint az én bokám, de őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy attól elmúlik a fájdalom, hogy tovább futok fájós bokával 🙂 , és azóta sincs semmi bajom 🙂 … Szóval a próbát mindenképpen megéri, és tényleg alakformálásban és ahogy írtad lélektisztítóként is a legjobb a futás, már most jobb nekem is 🙂 !
Nagyon ügyes vagy. Én nem hiszem, hogy 4 km-t le tudnék futni…Viszont ma kerékpárra pattantam és mostantól azzal járok dolgozni. Kb. 7 km per nap. Jobb lenne lefutni, de hát na…. 🙂 🙂 🙂
Nagyon ügyes vagy Vivi! Én is kezdem újra megkívánni a futást, csak nem tudom, a térdem , hogy van /lenne vele, de tényleg az a legjobb alakformáló és lélektisztító sport!