Kikaptuk

Ez a nyár nem az igazi számomra, pedig tulajdonképpen egész évben ezt várom a fiúkkal együtt, de most mégsem érzem jól magam benne… Persze megvan az oka, nagyon nyomaszt az unokatesóm állapota, akit a kórházba kísértem be a múltkor és olyan, mintha egy út végéhez közeledne, erről azt hiszem nem is vagyok képes írni… Látogatom a kórházba, de Székesfehérváron van, ahová nem is olyan egyszerű eljutni a mindennapokban, sokan megyünk hozzá a családból szerencsére, de ez nagyon nehéz…

Aztán, ha ez még nem lenne elég, Apucinak felment csütörtökön a vérnyomása… Nem érezte jól magát bent a munkahelyén, ezért bement vizsgálatra a Honvéd kórházba, ami nekik partner kórházuk, van egy szerződés a dolgozókkal, hogy bármikor mehetnek. Amikor beért még semmi különös nem volt, a vérnyomása is rendben volt, de aztán megcsinálták a kötelező vizsgálatokat, mint vérvétel, EKG és egyebek, miután várt jó hosszú ideig az eredményre, egyszer csak 200-at mértek neki, csak úgy a semmiből! Hamar lejjebb ment magától is, de azért olyan 180-nál adtak neki egy csökkentőt, megfigyelték még pár órán át, aztán hazaengedték. Most itthon kell lennie a jövő héten persze, egy nap háromszor kell vérnyomást mérni, kapott csökkentőt vészhelyzet esetére, de azóta szerencsére semmi nem volt, minden normális. Minden lelete jó, szinte tökéletes szerencsére, még egy terheléses EKG-ra mennie kell azért, és elmegy egy magánorvoshoz is, akiről sok jót hallottunk, na meg az egy hetes vérnyomás mérés után a háziorvossal kell konzultálni, de eddig semmi eltérő nem volt, bízunk benne, hogy így is marad! Szerintem egyébként túlhajtotta magát az utóbbi pár hónapban, pihennie kell, muszáj valahogy rávenni!

Az utóbbi napokban, mindezek hatására eltűnt belőlem egy picit, az az életet élvező jókedv, ami ilyenkor jellemez engem nyáron, de ebből szerencsére azért úgy érzem a fiúk nem sokat vesznek észre. Voltunk moziba, jövünk-megyünk – Máté külön is – továbbra is társas csatákat vívunk, de hát na, ez most nekem nem az igazi…

Ettől függetlenül azért intézzük a nyaralást is, most már kezd kialakulni minden. Apuci tegnap foglalta le Rétimajort, ahová a jövő hét utáni héten megyünk pár napra. Én az augusztusi balatoni szállásokat nézegettem, találtam is egy jót Alsóörsön, amit lefoglaltam, még mindezt ingyenes is tehettem ráadásul, de azt hiszem az lesz a befutó. Eegyébként Alsóörsöt nagyon szeretjük, a strandja miatt legfőképp, 3 éve, amikor Kenesén nyaraltunk, képesek voltunk átjárni minden nap a strand miatt, sőt, még tavaly is átmentünk egyszer strandolni Balatonvilágosról 🙂 . Ráadásul közel van Füred és onnan 10-15 km Tihany, amit szintén imádunk, még beszéltük is régen, hogy nekünk Alsóörsön kéne szállást nézni ezután, de valahogy mindig lecsúsztunk róla:) .. Most meg az utolsó utáni pillanatban sikerült találni egy jót, kinézetre is szép minden, tavasszal újították fel,, beszéltem a tulajjal is, nagyon kedvesek és nem is drága, hát szóval na, nagyon örültem neki! Közben nézegettem a müncheni szállásokat is, mert Balaton előtt pár nappal meg ott leszünk, a Bayern meccsre a jegy már megvan, ami augusztus 5, tehát az időpont adott. Oda is találtam egy nagyon jó és szintén nem túl drága hotelt, szerintem az lesz a befutó.

Ez a nyár egyébként a pár, leginkább 4 napos nyaralások ideje, ugyanis Rétimajorban is annyit leszünk, aztán azt hiszem Münchenben és Alsóörsön is, és ha minden igaz, még augusztusban visszamegyünk 3 napra Rétimajorba. Így még úgysem nyaraltunk azt hiszem, de mivel az soha nem jön össze, hogy valahol mondjuk 2 hetet legyünk, ami igazán pihentető lenne, most nem bánom a 4 napokat egyáltalán, változatosnak ígérkezik és talán nem hiányzik majd annyira az itthon sem, mert azért egy picit bárhol vagyunk, hiányzik 🙂 … Beniék viszont jól bekavartak, mert később jönnek, mint tervezték, ami nem jó, mert csak 1 hétig lesznek együtt a fiúk, ugyanis mi amíg itt vannak elmegyünk Münchenbe. Utána vinnék Mátét is magukkal Angliába, de 1. lehet, hogy nem érünk addig haza, amíg indulnak, 2. ha elmegy velük, nem tudjuk, hogy jön haza, mert vissza senki sem jön, egyedül meg természetesen nem engedjük haza utazni, szóval úgy tűnik egy időre elszállt ez a dolog…

Megcsináltattam szerencsére a személyimet és a jogsimat múlt héten, mert 1 hónapon belül mindkettő lejárt volna. A jogsi volt a macerásabb, mert ugye kell hozzá az orvosi papír, de aznap reggel bementem a háziorvoshoz, aki kb. 7 éve nem látott 🙂 , de ismerős és áprilisban csináltattam laborvizsgálatot is ugye, de azt az asszisztensével intéztem, a kiértékelést meg telefonon, szóval jó ideje nem találkoztunk már 🙂 . Nagyon gyorsan elintéztünk mindent, aztán utána átvonultam az egyik közeli kormányablakhoz, ahol mindkettőt egyszerre letudtam, szóval hurrá-hurrá! A fiúk meg addig együtt voltak itthon és remekül érezték magukat, fociztak, társasoztak (!) és csipszet meg fagyit ettek 🙂 , Toma szerint Mátéval a legjobb itthon lenni, amit ezek fényében nem csodálok 🙂 …

Megjavult a kommentelés nálam, megcsinálták végre, tudtam, hogy én ehhez kevés vagyok, valami rendszerhiba volt, szóval már minden működik 🙂 .