Családmorzsák

Ilyen már nagyon régen volt, hogy ennyire nem nehezen viseltem el a leghétköznapibb, mindennapos dolgainkat, élén saját magammal 🙂 …  Azt nem tudom mit sikerült összeszednünk, de mi felnőttek most jobban ki vagyunk ütve, mint a gyerekek, Apucinak szokás szerint arcüreggyulladása van – sajnos minden megfázása ide torkollik, az orrsövényferdülése miatt – fáj a feje… Tovább »

Mert tényleg olyan, mintha soha nem akarna véget érni… Tomának középfülgyulladása van, kapott újabb antibigyót a fülészeten, ahol megint remekül viselkedett, tiszta rutinos lesz most már ennyi különböző intézménytől… Mondjuk a várakozást kikerültük, mert a Zapu bejelentett minket, aztán mi egy órával később mentünk a váróba Tomával, ugyanis 13-an voltak előttünk és értelemszerűen nem akartunk… Tovább »

Még kedden a jó kis napsütéses időben kint voltunk egy picit a Duna-parton, ahol a sétánk a mikor lesz már kutyánk? jegyében telt el, mindkét fiú részéről 🙂 … Ennek fő okozója, egy kis fekete eb, Keksznek hívják, aki két utcával lejjebb lakik szerető gazdijai körében, de ő minden nap veszi a fáradságot és kilóg… Tovább »

Ma megyünk Tomával fülészetre, ugyanis tegnap este és egyszer éjjel is fájlalta a fülét… Kapott éjszakára fájdalomcsillapítót és becsepegtettem az orrába is (bár az orra olyan, mintha rendben lenne, de hát pont azért, kedd óta nem gyógyulhatott meg). Tegnap előtt mondjuk a torkát fájlalta, ami most úgy tűnik rendbe van, a köhögése csitult, de még… Tovább »

Délutáni párbeszéd a két fiú között, felháborodott stílusban 🙂 : Toma: – Máté, megetted a csokimat…?! Máté: – Nem ettem meg, bocsáss meg… Toma: – (még felháborodottabban és kiabálva) Nem vagyok baba!!! Máté: – (egyre idegesebben) Nem azt mondtam, hogy baba vagy, hanem, hogy bocsáss meg… Toma: – Jaaaaa... Tovább »

…csak akartam 🙂 , de délelőtt muszáj volt megörökíteni a karácsonyfán ezeket a különlegességeket, hiszen mint írtam volt, leszedtük a fát. Szóval, amik itt még nem voltak, az Toma készítette porcelángyurma díszek, szaggatta is ezeket és a végén színes gyöngyökkel nyomkodta őket tele, majd aztán így száradtak készre, én pedig végül felszalagoztam őket. A konyhába… Tovább »

Illetve jobb lenne, ha egyes számban beszélnék, mert Toma volt az aki teljesen kiborulva bömbölt attól, hogy ma leszedtük a díszeket és elmegy a karácsony – ahogy ő mondta 🙂 – bár az is igaz, hogy a végére már mindannyiunknak sírni támadt kedve, a közel egy órán át tartó hisztirohamtól… Éreztük mi, hogy nem lesz… Tovább »

Bár Mátét nem érintette, mivel beteg, de a modern kornak köszönhetően már 9 óra magasságában azzal volt tele a FB, hogy mára rendkívüli iskolaszünetet kaptak a gyerekek, ugyanis valaki lekapcsolta a fűtést a suliban… Ennek köszönhetően még reggel is melegebb volt kint, mint bent, de állítólag már hétfőn is nagyon fázott mindenki. (még jó, hogy… Tovább »

…éjszaka a gyerekek, hol mellettem Toma, hol Máté szobájából hallatszott köhécselés, sőt, néha még én is beszálltam 🙂 … Nálunk járt tegnap a doktor nénink, nem tudok annak eléggé és minden alkalommal örülni, hogy gyakorlatilag útba esünk neki hazafelé és a munkába jövet-menet 🙂 … (Bár nem lesz ez mindig így, mert Eszter néni már… Tovább »

Szerettem megörökíteni decemberben az adventi pillanatokat, visszanézni meg még annál is jobb lesz majd később (bevallom, már megnéztem párat 🙂 ). Annyira megkedveltem a dolgot, hogy arra gondoltam, folytatom a pillanatok megőrzését ezután is, a hétköznapokban, és valószínű, hogy nem a fotók dominálnak majd ezekben, hanem csak úgy, leírom azt a pillanatot, amit a fejemben… Tovább »